Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gadányi Jenő (Budapest, 1896 – Budapest, 1960): Virágok, 1942

2009.12.22

Gadányi Jenő (Budapest, 1896 – Budapest, 1960): Virágok, 1942 körül

olaj, vászon, 96x117 cm, jelezve balra lent: Gadányi

hátul: Csendélet mandolinnal, valamint Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület Törzskönyvi lap és töredékes Nemzeti Szalon – KUT kiállítási cédula

 

„Minden vágyam belső világom konstruktív formai felépítése és kifejezése.”

(Gadányi 1946)

Gadányi Jenő a Képzőművészeti Főiskolát Vaszary János tanítványaként végzi el. Az 1920-as évek második felétől a Képzőművészek Új Társasága és az Új Művészek Egyesülete tárlatain – utóbbinak alapító tagjaként – vesz részt. 1927-es párizsi tanulmányútján ismerkedik meg Picasso, Braque, Rouault, Matisse, a szürrealisták és az absztraktok műveivel, mely hatás – Gadányi által is bevallottan – meghatározó további művészetére. A hazai franciás irányú művészeti körökből való indulása és saját külföldi tapasztalatai alapozzák meg progresszív irányultságát. Az 1930-as évek közepétől áll kapcsolatban Kassák Lajossal, barátságuk alapja a kölcsönös nagyrabecsülés. Gadányi háború alatti és utáni művészete a Kállai Ernő által sajátosan magyar festészeti formanyelvként meghatározott „szerkezetes naturalizmus” egyik legtisztább megnyilvánulása. „…a romantikus expresszionizmus színes, többnyire nagyon gazdagon árnyalt festői felülete néhány művésznél egy elsősorban a kubizmus hatására létrejött konstruktív építményt, egy sokágú, ritmikailag sokrétűen tagolt, téri szerkezetet foglal magába.” Kállai 1944-es, többek között Gadányi festészetére vonatkozó sorai érvényesek az 1942-körül született Virágok című alkotásra is. Csendéletén a sötét kontúrok által lenyűgözött, expresszív színvilágú éles alakzatok vadul egymásra támadó és sugárirányban szétspriccelő formái egyfajta konstruktív szemlélettel párosítják az expresszionizmus és a kubizmus által nyújtott tanulságokat. A drámai erővel telített kompozíció híven tükrözi Gadányinak a természeti formákból kiinduló, de azokat saját énjének emócionális tartalmaival ötvöző és kifejező alkotói módszerét. A „természet rejtett arcának” ábrázolása mind csendéleteinél, mind pedig tájképeinél az átvitt értelmű önportré jellegzetességeivel bír.

A festmény hátulján lévő cédulák és az analógiák alapján Virágok című műve feltehetően szerepelt a Nemzeti Szalon 1943 október-novemberi KUT kiállításon (Virágok, kat. sz.: 78.). Ezt támasztja alá a másik itt szereplő alkotásának (Fekete-kék táj, kat. sz.: 77.) Kállai Ernő által 1944-ben, a Cézanne és a XX. század konstruktív művészete című kötetében közölt reprodukciója, valamint a képünk hátoldalán található Csendélet mandolinnal és a szintén 1943-ban kiállított Csendélet gitárral (kat. sz.: 79.) című alkotások hasonló témaválasztása.

 

Irodalom:

Rácz István: Gadányi. A Művészet Kiskönyvtára LXIII. Corvina Kiadó, Budapest, 1965.

 

Kiállítva:

(feltehetően) Képzőművészek Uj Társaságának Kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1943. okt. 31 – nov. 14. kat. sz.: 78.

Nagyházi Galéria és Aukciósház 23. árverés, 1998. máj. 23 – 30. kat. sz.: 377.