Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kosztolányi–Kann Gyula (Pest, 1868. jan. 9. – Budapest, 1945. jan. 5.)

2009.12.22

Kosztolányi–Kann Gyula (Pest, 1868. jan. 9. – Budapest, 1945. jan. 5.)

 

Kann Gyula a Magyar Királyi József Műegyetemen 1891-ben fejezte be műszaki tanulmányait. 1892-ben Münchenben dolgozott építészként, majd két évig a holzmindeni építész-iskolában tanárként működött. 1895-ben hazatért. 1902-ben és 1910-ben két kötetben jelentette meg a bécsi Schroll kiadónál építészeti tanulmányrajzait, ideálterveit Architektonische Skizzen und Studien címmel. 1903-ra készült el az általa tervezett és épített Budapest, XI. Kelenhegyi út 12-14. szám alatti műteremház. 1906-ban felhagyott az építészeti praxissal és a továbbiakban kizárólag festészettel foglalkozott. Festészeti tanulmányokat folytatott Karlovszky Bertalan budapesti és Hollósy Simon müncheni magániskolájában. 1908-ban Nyergesújfalun kapcsolatba került a Kernstok Károly által vezetett későbbi Nyolcak csoportjával. Ugyanekkor ismerkedett meg a francia posztimpresszionisták és Henri Matisse művészetével, melynek festészetére gyakorolt hatása az erőteljes kontúrokkal körbefogott tiszta színfoltok használatában mutatkozott meg elsősorban. 1909-től használta a Kosztolányi előnevet. 1911-ben elnyerte a Műcsarnok Ráth György-díjat, majd 1913-ban a Nemzeti Szalon nagy aranyérmét. 1916 februárjában Budapesten és Nagyváradon közel egyidőben nyílt gyűjteményes kiállítása, melyeken együttesen száz műve került bemutatásra. Budapesten Mattyasovszky-Zsolnay Lászlóval, Nagyváradon pedig Csók Istvánnal és Rippl-Rónai Józseffel közösen szerepelt. Tájképeivel, csendéleteivel és portréival rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.

 

Irodalom:

* Gerő Ödön: Kann Gyula, Művészet, 2/1, 1903, 21-27.

* Lázár Béla: Kosztolányi-Kann Gyula, In.: Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő, Budapest, Singer és Wolfner, 1912, 118-128.

* Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet, Budapest, Pallas, 1914, 160-163.

* N. n.: Látogatás Kosztolányi Gyulánál, Nagyvárad, 1916. jan. 23. 4.

 

 

Csendélet szobrokkal, 1915 körül

Vászon, Olaj, 59 x 54 cm,

Jelezve lent jobbra: Kosztolányi

Ltsz.: 94.165.1.

 

Feltehetően kiállítva:

* Csók István, Kosztolányi-Kann Gyula, Rippl-Rónai József műveinek kiállítása, Nagyvárad, Vármegyeháza, 1916. febr. 13 - ?, Kat. sz.: 29. Régiségek.

 

Az építészi pályát a festészet kedvéért elhagyó Kosztolányi-Kann Gyula gyűjteményes bemutatkozására 1916-ban került sor Budapesten és Nagyváradon. A korabeli kritikák tanusága szerint rendkívül sikeres kiállításokon együttesen száz művét mutatta be ekkor. A Deák Dénes gyűjteményébe került csendélet feltehetően azonos az ekkor Nagyváradon bemutatott Régiségek című festménnyel, mely nem sokkal ezután kerülhetett Jánoshalmi Nemes Marcell műgyűjtő tulajdonába. Kosztolányi éppoly szenvedéllyel gyűjtötte a régiségeket, mint Nemes Marcell. Az 1916-os kiállítások idején művészetével foglalkozó hírlapi cikkek egyikében olvashatóak a következő sorok: „Ami kincset egy műszerető lélek a világ minden tájáról összeszedhet, akiben a művészi otthon kultusza oly nemes szeretettel él, az mind föl van halmozva abban az öt szobában, Kosztolányi mester otthonában. Minden darab bútor egy-egy antik remek; leginkább olasz főúri kastélyok berendezésének drágaságai. S az antik remekek közt megragadó ellenét a falakon – a modern piktúra eleven ragyogása: Csók, Ferenczy, Fényes, Kernstock, csupa muzeális név, az új magyar piktúra úttörői.” (Nagyvárad, 1916, jan. 23. 4.)

A német barokk faszobrászat remekeit márkás porcelánok és régi könyvek társaságában bemutató, 1915 körül született csendélettel Kosztolányi az első világháborút megelőző évek magyarországi festészetének klasszicista törekvéseihez kapcsolódott. A témaválasztás és festésmód tekintetében is szoros párhuzam vonható Fényes Adolf és a holdudvarába tartozó Jávor Pál, valamint Kosztolányi 1910-es évek első feléből származó csendéletei között.