Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Orbán Dezső: Csendélet zöldségekkel és gyümölcsökkel

2009.12.29

Orbán Dezső: Csendélet zöldségekkel és gyümölcsökkel

vászon, olaj, 103 x 134,5 cm, jelezve balra lent: Orbán

 

Orbán Dezső motívumgazdag Csendélete a festő kevéssé ismert, korai alkotói periódusának egyik reprezentatív darabja. Míg az életmű 1909 és1912 közötti időszaka, amely a hazai modernizmus úttörőiként ismert Nyolcak festőcsoporthoz kötődik, ismertnek és feldolgozottnak mondható, addig a festői kibontakozás menete alig feltárt. Az itt bemutatott Csendélet figyelemreméltó dokumentuma, értékes láncszeme annak a folyamatnak, amelynek során az cézanne-i festői törekvések meghatározóvá válnak Orbán művészi látásmódjában.

Ébredező művészi ambícióit egy szerencsés találkozás erősíti meg. A józsefvárosi Zerge utcai főreáliskolában osztálytársa az a Gulácsy Lajos, aki alig tizenhét éves, amikor egyik festményét kiállítják a Műcsarnok 1899. évi téli tárlatán. Orbánnak a következő évben festett legkorábbi ismert olajképe, egy Budapesti utcakép még tükrözi Gulácsy sajátos hangulatfestésének hatását. Miközben matematikát és filozófiát hallgat a pesti tudományegyetemen, 1905-től már maga is kiállító művészként lép fel a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain (Házak, Régi város, Minerva temploma, Aratás után, Dombvidék). Legkorábbi festményeinek csoportjában még a tájkép műfaja meghatározó, bár első gyűjteményes, 1917-ben megrendezett kiállításán néhány korai csendéletét is bemutatja (Konyhai csendélet, 1902; Csendélet, 1904).

Miután 1906 nyarán Orbán bevégzi egyetemi tanulmányait, nővére támogatásával Párizsba utazik. Itt szerzett benyomásai döntő befolyással bírnak egész további pályájára. Idősebb kollégái javaslatára beiratkozik ugyan a Julian Akadémia festészeti kurzusára, de az oktatás akadémikus kötöttségeitől két hét után megszabadul. A rendszeres művészeti képzés helyét az önképzés veszi át. Kísérője és barátja, Berény Róbert bevezeti a a legmodernebb francia művészeti törekvéseket bemutató galériákba. Durand-Ruel műkereskedésében vagy Gertrude Stein szalonjában Van Gogh, Picasso, Matisse, Cézanne műveivel ismerkednek meg. Az újszerű művek láttán első reakciója természetszerűleg a megütközés. De hónapokon át újra és újra elzarándokol ezekhez a képekhez, míg egyszerre csak nyilvánvalóvá  és érthetővé válik számára szépségük, festői nyelvük. Ettől fogva saját művészi törekvéseit is a posztimpresszionizmus, elsősorban Cézanne és a francia fauve-ok festészete határozza meg.

Hazatérése után a párizsi benyomások feldolgozása, elsajátítása következik. A Templomkert (Pécs, Janus Pannonius Múzeum), az Uszály (mgt.) vagy 1909-ben a MIÉNK második tárlatán kiállított Charentoni tájképe (Székesfehérvár, Deák-gyűjtemény) már a francia expresszionizmus kiérlelt hatását tükrözi. A csendélet műfajában azonban az itt bemutatott mű jelenti az egyetlen támpontot az 1906 és 1910 közötti évek festői alakulására nézve. A fehér abroszra szórt zöldségek és gyümölcsök dús vegetációjának együttesét a háttér tükörfelülete kettőzi meg. Az egyszerű használati tárgyak, a gyümölcsök és zöldségek, vagy a fehér asztalterítő reflexszínekben gazdag festésmódja Cézanne csendéleteinek hatásáról tanuskodik, az egész kompozíció túlcsorduló színpompája, szertelen dekomponáltsága, néhol aprólékos részletgazdagsága pedig a látvány okozta gyönyörűség elemi erejű festői megnyilatkozása. Az 1907 és 1910 közötti évekre tehető Csendélet zöldségekkel és gyümölcsökkel egyes motívumai néhány évvel később jutnak kiemelt szerephez Orbán kompozícióin. A kép legközelebbi párhuzamán, az Asztalnál ülő munkásokon (1910 k., mgt.) csaknem azonos beállításban jelenik meg a csendélet cserépkancsója, és újra feltűnik a jellegzetesen esztergált asztalláb. Majd az 1910-es évek elején, a Nyolcak körében alkotott csendéleteinek puritán, szigorúan szerkesztett tárgyi világában jelennek meg ismét e korai kompozíció részletelemei (pl.: Csendélet, 1910 k. – mgt.; Könyvek, kaktusz, edények, 1911 – MNG;).

 

 

irodalom:

Orbán Dezső gyűjteményes kiállításának katalogusa. Budapest, Könyves Kálmán Szalon, 1917.

Desiderius Orban retrospective. Works from 1900 to 1975. Art Gallery of New South Wales. 1975.

Passuth Krisztina: Orbán Dezső. (A művészet kiskönyvtára 109.) Budapest, 1977.

Orbán Dezső festőművész (Aisztrália) gyűjteményes kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1984.

Bellák Gábor: Asztalnál ülő munkások. Művészet, 1984. 10. sz. 42-43.

Orbán Dezső festőművész kiállítása. Budapest Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, 1986.