Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsögödi Nagy Imre (1893–1976): Tükör előtt, 1924

2009.12.29

Zsögödi Nagy Imre (1893–1976): Tükör előtt, 1924

olaj, vászon, 74 x 97 cm

jelzés és datálás balra fent: Nagy Imre Zsögöd 1924

 

Nagy Imre székely parasztcsalád gyermekeként született a Csíki havasokban megbújó Csíkzsögödön és festői életművének legnagyobb részét is itt alkotta meg. Bár a csíksomlyói tanítóképzőt 1910 és 1915 között elvégezte, de ekkor már számára is bizonyos volt, hogy életcélja nem a tanítás hanem a képzőművészet lesz. Az első világháborúban katona volt, majd egy sebesülés folytán a tátra-lomnici katonai üdülőtáborba került, ahol összeismerkedett Szőnyi Istvánnal. Találkozásuk és barátságuk Nagy Imre következő évtizedének egyik legmeghatározóbb momentumává vált. Szőnyi révén került kapcsolatba az 1920-as években kiteljesedő hazai újklasszicizmus, ekkor még szintén útkereső képviselőivel, Aba-Novákkal, Patkóval és Molnár C. Pállal. Mikor 1917 őszén beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, előbb a szobrászatba kóstolt bele Stróbl Alajos vezetésével, majd a festőszakra került, ahol Olgyai Viktor vette pártfogásába. 1920-ban a főiskola ösztöndíjas növendékeként a kecskeméti művésztelepre utazott, melyet Révész Imre szervezett újra. A művésztelep második nagy korszakának kezdete volt ez, melyről Nagy Imre a következőket írta visszaemlékezéseiben: „Körülbelül 12 növendék kapott kedvezményt, ösztöndíjat. Nekem műterem, modell és koszt volt az ösztöndíjam. Budapest után Kecskemét valóságos üdülés volt. Minden zajtól távol, a városon kívül, egy nagy parkban 4-5 műterem háztömbbel. Úgy éltünk mint a hal a vízben. Új színek, új problémák vetődtek fel. Csak úgy dűlt belőlem a munka. […] A park gyönyörű részletei megmozgatták a festői szíveket. Úgy éltünk benne, mintha nem is ezen a világon élnénk. […] Egy szép napon mintegy harminc nő érkezett a telepre. Kollégák. No, még csak ez hiányzott. A magányos életet felverte a szerelem, úgyhogy szinte ment a szagja. Adyt olvastam, szavaltam, és bomlasztottam a női szíveket. Nem volt nehéz, mert az enyém hamar tüzet vetett, már a végén sorban állt a szerelem a lelkemben is, az ajtómon is. […] A sok nőügy s az a szándékom, hogy egypár fiút, köztük a nem éppen tehetségteleneket is, mint Aba-Novák és Szőnyi, oda ugyancsak lehozzam, ijedelmet keltett az igazgató feleségében. Vajon mit akarok? Előbb Vargát, azután pedig engem seggbe rúgtak.” Révész és felesége tehát veszélyes konkurrenciát látott a legtehetségesebb főiskolásokban, így nemcsak azt akadályozták meg, hogy Aba-Novák és Szőnyi odakerüljenek, hanem az őket propagáló Varga Nándor Lajost és Nagy Imrét is sikerült eltávolítaniuk a művésztelepről.

            Nagy Imre 1923-tól ismét Budapesten dolgozott tovább, s bár már nem volt a főiskola növendéke, Olgyai Viktor a grafikai tanszéken mégis szabad munkalehetőséget biztosított a tehetséges fiatal számára. Nagy itt kezdett komolyan foglalkozni a rézkarccal, mely későbbi grafikai munkásságának alapjául szolgált. A Szőnyi István és köre újklasszicizmusának szellemében készült karcait 1924 nyarán a zürichi Wolfsberg Galériában is bemutatta.

„Első életképei a reneszánsz szellemiség hatására vallanak. (Vörös haj, Ablaknál ülő nő). Mintha Giotto áhítatát, Botticelli tisztaságát és Giorgione alakjainak testiségét éreznénk itt visszakísérteni. Ugyanazt az áhítatot látjuk, mint az ekkor keletkezett önarcképeken. Idegen ez tőle? A későbbiekben azzá válik. De most? A benne meglévő természetes, reális szemlélet még párosul a csodálat érzésével. Magát a művészetet, a kifejezés határtalan lehetőségeit csodálja. Szentnek érzi a mesterséget, tele van mámorral, ittasultsággal és égbe szálló ábrándokkal is.” – írta Gazda József, a művész legavatottabb monográfusa. A most aukcióra kerülő Tükör előtt talán azonos, de mindenképpen közeli rokona a szerző által említett Vörös haj című kompozíciónak. A dúsan omló vörös haját igazító modell szinte szobrászi megformálása, színvilága és maga a témaválasztás is a Szőnyi-kör klasszicizáló irányát követi még, de a hűvös és fennkölt alaphangot már ekkor felváltja a természetes, életerőtől duzzadó és a festésmódban is megnyilvánuló expresszivitás, mely Nagy Imre további festészetének egyik legfontosabb jellemzőjévé vált. A Tükör előtt Nagy életének fordulópontján született, de ez semmit sem von le a kimagaslóan kvalitásos és gyönyörűen megfestett női portré értékéből.